2017. január 14., szombat

Mi fán terem a vintage?

Az elmúlt években roppant divatossá vált a vintage stílus, lépten-nyomon belebotlunk, de vajon tudjuk-e, hogy eredetileg honnan származik és mit jelent? Korábban a vintage-nek semmi köze nem volt a divathoz, pláne nem az esküvőkhöz, vagy éppen a belsőépítészethez.
Egyfelől a vintage a borászatban használatos szakkifejezés. A legkiválóbb minőségű, hagyományos szőlőfajtákból készült borokat nevezik így. Ezeket a fajtákat akár több évtizeden keresztül is hordókban érlelik, és magas alkoholtartalmuk miatt akár 150 évet is kibírnak és fogyasztásra alkalmasak. A portói borokat például ide sorolhatjuk. Másfelől a fotográfia berkein belül is használatos volt ez a kifejezés. Az eredeti negatívról készült másolatot vitázs kópiának nevezték (Vintage copy/vintage print), amit pecséttel vagy szignóval művész is ellenjegyzett.
A vintage egyfelől paradoxon is, mert modern irányzat, mely mégis a régihez, a békebelihez, a múltbeli stílusirányzatokhoz nyúlik vissza, onnan kutat fel régi tárgyakat, ruhákat, vagy vesz át elemeket, melyek visszaköszönnek az újdonsült, ugyanakkor régies dolgokban. Némi fogalmi zavar támad, amikor bekerül a képbe az antik, a retro vagy éppen a provance-i jelző, mert ezeket nagyon könnyű összemosni a vintage stílussal. Vegytisztán persze egyre ritkábban vannak jelen ezek az irányzatok, manapság inkább a különféle stíluselemek Ami a korszakot illeti, az 1920-as évek valamint a 60-as 70-es évek közötti időszak stílusát foglalja magában ez az irányzat, de lehet még további alkorszakokra is osztani. A 20-as évek előtti ruhadarabok inkább az antik kategóriába tartoznak, míg a retro szó a retrospektív rövidítése, és általában ezek a ruhák, kiegészítők egy korábbi korszak stílusát imitálják.


Nehéz tehát keretbe foglalni, hogy pontosan mit is jelent a vintage elnevezés. Rugaszkodjunk el a ruháktól, hiszen nem csak az öltözködésre vonatkozik, hanem a stílusra, a hangulatra, az atmoszférára, ami nem a modern korból való, hanem múltbeli időkből. Valakinek a piros rúzs, a régi csipkebetétek, vagy éppen a délutáni tea jut eszébe – természetesen virágos, pasztellszínekben pompázó porcelán csészéből szürcsölve – vagy éppen a nyári napsütés a szépia színű polaroid képeken. A vintage tehát, erős nosztalgikus érzéseket ébreszt az emberben. Az egyes évtizedek között azonban nagy eltérések vannak, hiszen egészen más egy viktoriánus kor által inspirált esküvő, ahol minden úszott a csipkében, az urak pedig cilinderben sétapálcával feszítettek, mint például a 20-as évek fülledt Gatsby stílusa a tollakkal, no meg persze az elengedhetetlen charlestonnal. keverése a jellemző.
A vintage inspirálta esküvők legfőbb törekvése az intimitás, a személyesség megteremtése, gyakran tűnnek fel újrahasznosított, vagy kézzel készített tárgyak, amelyek a pár számára jelentéssel bírnak. Elkülöníthetjük egymástól a rusztikus vintage valamint a klasszikus vintage stílusú esküvőket. A rusztikus vintage esküvő esetében a hangulat a régi, meleg nyári napokon megejtett családi piknik hangulatát idézi. A helyszín lehet akár a saját udvar, esetleg egy pajta, vagy gazdasági épület, a hangulatot pedig tovább fokozzák a kézzel készített sütemények, torták, a szódásüvegek, a masnik, füzérek, a befőttes üvegből készített vázák vadvirágcsokrokkal ékesítve.

A klasszikus vintage esküvők általában tematikusak, egy adott korszak jellemzői köszönnek vissza bennük (20-70-es évek). Ugyanakkor nem is az a fontos, hogy milyen címkével látjuk el az esküvőt, hiszen nem lehet éles határvonalakat húzni, sokkal inkább az jellemző, hogy innen is, onnan is felhasználhatók azok az elemek, amik az ifjú párnak tetszenek. Ha megvan a ruha, vagy egy hangsúlyos tárgy, régiség, dekorációs elem, akkor érdemes eköré felépíteni a többi részletet, továbbá nem muszáj teljesen az utolsó szalvétaráncig korhűnek lenni, az inspirálódás, egy-egy dolog átvétele és vegyítése a modern ötletekkel harmonikusabb végeredményhez vezethet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése