Mi fán terem a vintage?
Az
elmúlt években roppant divatossá vált a vintage stílus, lépten-nyomon
belebotlunk, de vajon tudjuk-e, hogy eredetileg honnan származik és mit jelent?
Korábban a vintage-nek semmi köze nem volt a divathoz, pláne nem az esküvőkhöz,
vagy éppen a belsőépítészethez.
Egyfelől
a vintage a borászatban használatos szakkifejezés. A legkiválóbb minőségű,
hagyományos szőlőfajtákból készült borokat nevezik így. Ezeket a fajtákat akár
több évtizeden keresztül is hordókban érlelik, és magas alkoholtartalmuk miatt
akár 150 évet is kibírnak és fogyasztásra alkalmasak. A portói borokat például
ide sorolhatjuk. Másfelől a fotográfia berkein belül is használatos volt
ez a kifejezés. Az eredeti negatívról készült másolatot vitázs kópiának
nevezték (Vintage copy/vintage print), amit pecséttel vagy szignóval művész is
ellenjegyzett.
A vintage egyfelől paradoxon is, mert modern irányzat, mely mégis a régihez, a
békebelihez, a múltbeli stílusirányzatokhoz nyúlik vissza, onnan kutat fel régi
tárgyakat, ruhákat, vagy vesz át elemeket, melyek visszaköszönnek az újdonsült,
ugyanakkor régies dolgokban. Némi fogalmi zavar támad, amikor bekerül a képbe
az antik, a retro vagy éppen a provance-i jelző, mert ezeket nagyon könnyű
összemosni a vintage stílussal. Vegytisztán persze egyre ritkábban vannak jelen
ezek az irányzatok, manapság inkább a különféle stíluselemek Ami a korszakot
illeti, az 1920-as évek valamint a 60-as 70-es évek közötti időszak stílusát
foglalja magában ez az irányzat, de lehet még további alkorszakokra is osztani.
A 20-as évek előtti ruhadarabok inkább az antik kategóriába tartoznak, míg a
retro szó a retrospektív rövidítése, és általában ezek a ruhák, kiegészítők egy
korábbi korszak stílusát imitálják.
Nehéz
tehát keretbe foglalni, hogy pontosan mit is jelent a vintage elnevezés.
Rugaszkodjunk el a ruháktól, hiszen nem csak az öltözködésre vonatkozik, hanem
a stílusra, a hangulatra, az atmoszférára, ami nem a modern korból való, hanem
múltbeli időkből. Valakinek a piros rúzs, a régi csipkebetétek, vagy éppen a
délutáni tea jut eszébe – természetesen virágos, pasztellszínekben pompázó
porcelán csészéből szürcsölve – vagy éppen a nyári napsütés a szépia színű
polaroid képeken. A vintage tehát, erős nosztalgikus érzéseket ébreszt az
emberben. Az egyes évtizedek között azonban nagy eltérések vannak, hiszen
egészen más egy viktoriánus kor által inspirált esküvő, ahol minden úszott a
csipkében, az urak pedig cilinderben sétapálcával feszítettek, mint például a
20-as évek fülledt Gatsby stílusa a tollakkal, no meg persze az elengedhetetlen
charlestonnal. keverése a jellemző.
A vintage inspirálta esküvők legfőbb törekvése az
intimitás, a személyesség megteremtése, gyakran tűnnek fel újrahasznosított,
vagy kézzel készített tárgyak, amelyek a pár számára jelentéssel bírnak.
Elkülöníthetjük egymástól a rusztikus vintage valamint a klasszikus vintage
stílusú esküvőket. A rusztikus vintage esküvő esetében a hangulat a régi, meleg
nyári napokon megejtett családi piknik hangulatát idézi. A helyszín lehet akár
a saját udvar, esetleg egy pajta, vagy gazdasági épület, a hangulatot pedig
tovább fokozzák a kézzel készített sütemények, torták, a szódásüvegek, a
masnik, füzérek, a befőttes üvegből készített vázák vadvirágcsokrokkal
ékesítve.
A klasszikus vintage esküvők általában tematikusak, egy
adott korszak jellemzői köszönnek vissza bennük (20-70-es évek). Ugyanakkor nem
is az a fontos, hogy milyen címkével látjuk el az esküvőt, hiszen nem lehet
éles határvonalakat húzni, sokkal inkább az jellemző, hogy innen is, onnan is
felhasználhatók azok az elemek, amik az ifjú párnak tetszenek. Ha megvan a
ruha, vagy egy hangsúlyos tárgy, régiség, dekorációs elem, akkor érdemes eköré
felépíteni a többi részletet, továbbá nem muszáj teljesen az utolsó
szalvétaráncig korhűnek lenni, az inspirálódás, egy-egy dolog átvétele és
vegyítése a modern ötletekkel harmonikusabb végeredményhez vezethet.